Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Az olvasóhoz

Az olvasóhoz. Ez a könyv az erdő könyve. Csupa erdei élmény és hangulat van benne. Amerre az olvasó itt velem jön, mindenütt az erdő lelke szól hozzá. Valóság és álomkép ölelkezik abban, amit lát és érez. Léptennyomon jelentkezik ezeken a lapokon a természetimádó mellett a vadász, aki valamely nemes vad nyomán lesi egyszersmind az erdő lelkét. Azokat az emlékezéseimet toglalom itt össze, amelyek erdei életemet különösen hangulatossá tették. A vadászsiker itt mellékessé válik; ellenben a természetimádó naplója mindig gazdagodik. Az ilyen hangulatok jobbára a magány szülöttei. A természet ölén a magány közelebb visz bennünket az Örökkévalóhoz. Ám az erdőn a magány nem jelent egyedülvalóságot. Minden fa valaki körülöttünk s egyéni életet él, mint magunk. Az erdő ennek a nagy életcsoportnak foglalatja. A lelki szimfóniák költője az erdő s az igy elképzelt erdei dallamok visszhangja végigkísér bennünket életünkön. Aki a hangulatokból jobban kiveszi a részét, az a természetimádó; — de a vadász az, aki mindenüvé elvezet, ahol a hangulat megterem. Ahogy ez történik, arról beszél az erdő könyve. A vadász és a természetimádó együtt irta. Üdv az olvasónak. Bársony István.