Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Kettesben

Kettesben. Kint maradtam éjjelre Kánya Tóbiásnál, a szigeíségi erdésznél, akit az otthonában csak száraz nyáron, meg fagyos télen lehet megközelíteni. Amikor az olvadásos idők következnek s a mélyen dagasztó sarak járhatatlanná teszik az utakat, akkor még a háznépe is bent szorul és csak ő maga járkél a pagonyában, mint az erdők kísértete. Ugy éltek már régóta a sűrűséggel határolt erdészházban mint a vademberek. Kányában úgyis volt valami a sunyi vadállatból. Szótlanabb embert alig láttam. Ugyancsak csudálkoztam is, amikor meghívott magához egy balsikerü vadásznap után. Két napra tervezték volt akkor a hajtásos szarvastehén vadászatot, de a társaság váratlanul már az első nap estéjén széjjel rebbent. Az egyik vadásztársunk influenzás borzongást érzett a gerince tájékán; a másikért staféta jött, hogy odahaza várják, mert tél idején megérkezett a gólya; a harmadik nagyon elfáradt és megelégelte a mulatságot; a negyedik fiatal házasember volt és nem bírta el tovább a párja nélkül . . . Egyesegyedül nekem nem volt különösebb okom a programmválíoztaíásra. De mit csináljak én egymagamban ott, ahol az erdész-