Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

43 Nem is kellett volna ilyen korán nekiindulnom; de ez a legliajnalibb erdő a misztikus hangulataival még jobban érdekelt, mint az őzbak. Ha elmereng a szemem a titkot rejtő sötét lombokon, meg az alig derengő ég felhővándorain, könnyen megeshetik, hogy meg is feledkezem a cserkészetről. Vad nélkül sokszor tér liaza a természetimádó vadász; de hangulat nélkül sohasem. Nincs az esztendőnek olyan szaka, a napnak olyan órája, perce, az időjárásnak olyan szeszélye, hogy a nyiltszemű és fogékonylelkű megfigyelő mindig és mindenütt meg ne telnék a természet gyönyörűségeivel. A szürkület alig derengett; látni még csak nagyon bizonytalanul lehetett; a vad hamarabb észrevehetett engem, mint én őt; nem volt szabad sietnem. Az őz különben sem, olyan gyanakvó, mint a többi nagyvadféle; jóval tovább marad kint a nyílt helyeken, mint a sokkal óvatosabb szarvas. Fényes reggel is lehet vele találkozni. Nekem most előbb az éjszaka öleléséből kibontakozó csudaszép erdő kellett, a szürkület szaggatott hangjaival, amikor az első fakopáncs elkezdi kopogtatni a redyes fákat, azután az első rigó elrikkantja az ébresztőjét, — és kezdődnek lassan a halk surrogások, kis szár-