Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Akácok árnyékában

Akácok árnyékában A Béla-major akáccal sűrűn beültetett batár árkának gyepes partján hűsölök. Gyönyörű augusztusi égboltozatról süt le az alkonyatra szálló nap, amelynek most csak annyi ereje van, mint máskor szeptember közepén. Az akácfasor sűrű lombozata ráborul a határárokra és zöld ernyőt von fölém. Előttem végeláthatatlan tarló, amelynek fakó egyhangúságát most nem tarkítja tisztesfű bujasága. Nagy volt a szárazság és a méhek kenyere, a sárgásfehér tarlóvirág, nem bírt kihajtani. Osak egy-egy piros szamárrózsa nyújtózkodik a szikes foltok szélén, aliol békén hagyta a gazos laposokat a kasza. Az ég ragyogókék, és ahogy az úszó kis felhőiodrokat nézegetem rajta, megfigyelem, hogyan oszladoznak széjjel lassankint; beleolvadnak a semmibe, amely láthatatlanná