Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Előszó

4 Ezekkel mem lehet vitatkozni. Ezeket csak elfogadni lehet. De ez nem rabszolgai tehetetlenség, hanem felszabadulás a tévedések bizonytalanságából. A természetben soha sincs megállás. Minden halad a változások és a mulandóság felé. A jelenségek változnak; de azok a törvények, amelyek szerint ez történik, örökérvényűek. Ezek megösmerése a legnagyobb öröm s az ember legnagyobb diadala. Osakhogy ezért oda kell mennünk, ahol az igazságok kibontakoznak előttünk: a szabad természetbe. Meg keli ösmernünk erdőt, mezőt, pusztát, nádast, tavat, síkságot, hegyet, a napnak és az esztendőnek minden szakában. Meg kell tanulnunk az összefüggéseket. Észre kell vennünk azok okait. A természet nemcsak gyönyörű perspektíva, hanem rendkívül érdekes, izgalmasan forrongó élet is. Az állati és a növényi élet adja elénk a legbonyolultabb problémákat. Zoológia és botanika nélkül, sőt gyakran mineralógia nélkül, ép szemmel is vakon tapogatódzunk a természet nyÜt világában. Osak akkor mozoghatunk szabadabban, ha megértjük a némán is beszédes jéleket, amelyek a laikus számára semmit sem mondanak, mert észrevétlenül