Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Esti kép

65 vaui. A szellő vissza ingerik edd a szőke fürtöt; a kis leány megint elsimogatja;... harmadszor már nem láthatom; — eltűnik előleim ez a jelenés is. # Amott is egy torony, — emitt is;... bádog a teteje, csillog;... alant viskók;... némelyik erre néz; szeme van fehér arcán, üvegszeme. A kis ablakokra ráosülan a 'nap; — gyémántos ragyogással verődik erre a láng nélkül égő fény. Most eltakar előlem mindent egy fasorodé milyen fasor!... csnpa akác!... Most van az ákácvirágzás teljessége! A magyar fa ontja a világ legédesebb illatát... A buja zöld lombozat szinte elvész a még bujább fehérség közt, amely fürtökben díszlik a fán. Ezer, százezer, millió akácvirág!... tündöklő havas szépség, — zúzmarával meghintett fürtök temérdeksége ... Száll rólok és felölök a iélekzetök. Végigborzong rajtam a gyönyörűség. Ákácillait, tengernyi illat! Csak úgy ömlik. Láthatatlan hullámzással borít el; minden lélekzetemmel j obiban részegszem tőle. Félig lebágyad a pillám, ahogy nézem a fehér fasort, s ahogy élvezem ezt az idegzsongító illatingert. Az ákácillait nem mérBársony I.: Az én világom. ö