Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Hajnal

Hajnal A környei „Somos" erdő szélén, sűrű galagonya- mag kökénybokrok közé rejtőzve, ülök a háromlábú vadászszékemen, amely majdnem olyan kényelmes, mint a zsölye és olyan magas, hogy erőlködés nélkül is könynyen felemelkedhetem róla. Ha az ember arra szánja rá magát, hogy órákhosszat leselkedjék az ilyen eldugott helyen, ahol a legkisebb helyzetváltoztatás is áruló zörgéssel járhat, akkor biztosítania kell magát a meggémberedés ellen, amikor az összezsugorodott tagok más elhelyezkedésért ordítanak. Eleinte ugyan csak nyöszörögnek, hang nélkül; de amikor a görcs kezd az ember térdébe és derekába belenyilalgatnn akkor hangosabbakká válnak, követelődznek, jajgatnak és végül úgy rémlik, mintha ordítanának. Ezt nem lehet sokáig kiállani. Az ember végre mégis csak enged a saját kínlódása paTancsanak és megmozdul. Azzal pedig,