Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

52 júliusvége; de azért állandóan egy csinos sutácska társaságában látni. Aliol az a suta van, ott van ő is­Csakhogy amíg az a sutács ka egyálta­lában nem bizalmatlan és eszében sincs, hogy örökké rejtőzzék: kísérője a megtestesült óvatosság s csak a legritkább esetben mutatja meg magát. A sutát minden alkalommal sikerült úgy belopnom, hogy könnyen lete­ríthettem volna; de a ravasz bak alig hagyta el a fedezőbokrok árnyékát s ha előszökkent is egy pár pillanatra, úgy forgatta a fejét az ég minden tájéka felé, hogy még a mozgó egeret is észrevette volna, hát még az olyan megtermett vadászt, akit nem is akármelyik bokor bír eltakarni előle. Egyetlenegyszer volt úgy, hogy majd­nem túljártam az eszén, amikor nagy türe­lemmel megvártam, hogy ide-oda csellenő sutáját meglátogassa azon a nyíláson, amely­nek a sarkában a suta láttára hirtelen meg­állottam. De akkor is beleszólott a szeren­csémbe a váratlanul forduló kavargó hajnali szél. Abban a pillanatban tudtam, hogy megint baj lesz. Lett is. Mert a bak megszimatolt s hara­gos, riadt böffenésekkel ugrott be a bokrok labirintjába, ahol csak ő bírt eligazodni. Ott

Next

/
Oldalképek
Tartalom