Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

Az életmentő Májusi hajnal volt és őzbakra cserkésztem egy dunamenti erdőségében. Szürkelet előtt indultam hazulról. A ház körül még senki sem mozgott. Csak egy ciloa játszott az udvaron a fötldrehuliott cserebogarakkal. Halk lépéseim neszére hirtelen abbanihagyta a mulatságát s besurrant a liceumsövény alá. Onnan világított ki zölden villódzó szeme, mintha szentjánosbogarak fénylettek volna a fű között. Olyan nesztelenül mentem át az udvaron, hogy még a házőrző kuvasz sem vett észre. De a kapitóliumi ludak kései ivadékai meggágoigtak. Nincs éberebb állat a lúduáJli Siettem is a közelségökbői, hogy fel ne verjék a házat. Mihamarabb kiint voltam az erdőbe vezető úton, amelynek a hídján túl már senkivel sem találkozhattam.