Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Tündérrózsa

Tündérrózsa A júliusi nyár forró szerelemmel öleli meg az Alföld rónaságát s a kiskunsági tóságok körül teljes bujaságában találja a náderdőt... Elfogynak lassankint a régi titokzatos magyar nádasok, mocsarak, ahol a kultúra foglalja el a területeiket, ott senki nem sir utánok. De aki még ösmerte a lápok, nádasok, semlyékesek, zsombikosok mesevilágát, az mégis úgy érzi, hogy sok szépségök miatt kár lesz értök, ha majd egyszer végképen eltűnnek. Hisz' mindenért kár, ami szép volt és már nincs. Pedig a nádasnak megvannak a maga különös, sehol máshol nem élvezhető gyönyörűségei. Sebolsem olyan beszédes a legkisebb szellő is, mint a nádasban.