Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Vadászsors

Vadászsors A lelóei hegytető bokros ormán törölgettük izzadt homlokunkat. Előttünk mindenütt bágyadt szinek. Bánatosan mosolygó késő őszi tájék. Az ég fel hotelen, de a távolság ködéi mintha könynyezni készültek volna. A levegő érdes volt, mégis édes. Vezetőnk hirtelen lemutatott a földre, maga elé. . Durva barázdák látszottak ott, jó mélyre leszántva. Kacsakaringósan, szeszélyesen, türelmetlenül ós szinte indulatosan kivájt kótaraszos árkok, amelyek néhol' kerek gödrökké szélesedtek. A gyep a bokrok közé vesző bosszú vonalon feltörve; a talaj ott mindenütt erősen meggyúrva, megbolygatva. Emberfej nagyságú kövek arrább hányva; még sokkal nagyobbak is a helyökből elmozdítva