Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Ázás-fázás

Ázás-fázás Arról beszélgettünk egy viharedzett vadásztársaságban, hogy mi mindent él át az olyan vérbeli vadász, mire megöregszik, Isten csudája, hogy egyáltalában meg is öregedhetik, annyi baleset és betegség környékezi, utói is éri. Egyik is elmondott valamit a vadászéletéből, a másik is, ami a másvilágra vihette volna. Én bizony azóta, amióta a mi drága katonáink szörnyű szenvedéseiről tudok azon a majdnem öt évig tartó embervadászaton, még emlegetni is restellem azokat az igazán jelentéktelen semmiségeket, amelyeken valaha, itt-ott, lápi ingoványba nyakig süppedés, kietlen tájakon eltévedés húszfoikos hidegben is, szikláról lezuhanás olyan vad erdőben, ahol többórányira sem volt ember kivülem; vadorzóval egymásra lövöldözés, haladó szekérből mély árokba zuhanás, néhány tucat feldőlés va-