Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Késő ősszel

139 Éppen készülök — de megelőznek! Valaki jön, akit én még nem látok, de aki nálamnál is félelmesebb lebet. Mert a diskurálás, a barátkozás, az okoskodás egyszerre elhallgat; ellenben ropogódübörgő zaj kél, mintha egy ropant nagy liólyagot pukkasztott volna meg a beléje rejtett fergeteg. Ahány vadliba, mind egyszerre kap szárnyra, és ahogy elfelé igyekszik, az nem sietés, hanem rohanásszámba megy. Kíváncsi bámulással keresem az okát s az esti félhomályban látok egy szárnyas rablét, amely egy nyomorult vadlúdon lovagol s éppen lekalimpál vele a tó túlsó partján. A félelmes hóhér egy vándorsólyom. Kósza utait járja még este is, miközben fékezhetetlen vad ösztöDe hajtja. Ha megtetszik neki ez a tájék, idekap, ahol könnyen veheti ki a dézsmát a bőséges éléstárból. De csak egy-két napig. Mert ennek villámhíre kél vadlúdéknál s már holnap sem jön erre a tóságra más csapat, csak amelyik akkor vetődik ide az éjszaka kezdetén, amikor a rabló már elvonult. Kedvem volna odasompolyogni terített