Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Éjjel az erdőn

108 s nem engedi magához. Az ilyen egyenespen géjű szarvashibából válik a „gyilkosszarvas", a szarvasoknak ez a speciális krakélere. A vereikedő bikák összeakasztott a gan cs csal forogtak magok körül és feltiporták, szétrugdosták a köves talajt. Meggörbülve, libegve, vad dühhel, embernek is sok gyűlölettel keresték egymáson, hogy hol puha. Betaszigálták egymást a sűrű, alacsony bokrok közé, amelyeken áttörtettek, keresztülgázoltak. Egy darabig még láttam a gerincöket, de földnek fordított fejőket már nem. Ott kellett hagynom őket. És másnap hajnalban az egyiket ott találtuk rettentő sebekkel borítva, kimúltan. A győztes még a hailálos döfés után sem kegyelmezett neki. Egészen összetörte. Amikor a gyönyörű atlétát elnyúlt mozdulatlanságában megláttam, amint véres nyelve félig kicsüngött a szájából, levettem előtte a kalapomat. Micsoda hős lehetett az a másik, amely így elbánt ezzel az erdők királyával!...