Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672
Legjobb barátaink
106 Még a legszemtelenebb veréb is csak rovarral él ilyenkor és ha összehasonlítjuk a házigalambbal, amely telhetetlen bendőjű éhenkórász és bármikor is felszedi (még pedig elűzhetetlenül) a baromfinak szórt magot, ha pedig a buzakazal már kész, akkor arra jár rá és naponkint legalább háromszor tele begyre szedi a piros magot: akkor bizony az sül ki, hogy egy házigalamb tesz legalább is annyi kárt, minden haszon nélkül, amennyit husz-harminc veréb sem tehet, pedig a veréb legalább kárpótol bennünket, amikor a kizárólagos rovarszezónban folyvást csak hasznunkra van. * A mi népünk minderről bizony keveset tud, vagy keveset akar tudni. A madár hasznáról kellő fogalma nincs. A rovarirtó madárnak, legjobb barátunknak, nem igazi védője, hisz' néhol meszszeföldön még egy bokrocskát sem hágy meg arra a célra, hogy ott madár megszállhasson, fészkelhessen. Az ember szétnéz az alföldi síkságon és ameddig ellát, üresen terül a nagy zöld róna; más madár, mint aminek a puszta földön van az otthona, nem maradhat meg rajta. Pacsirta van, mert az lent lakik a rög közt; a rétségek táján bibic is szaladgál a gyepen ; de
