Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Legjobb barátaink

104 pedig ezzel egyikkel sem rontja az ember féltett javát. S aztán olyan kevés is szokott lenni egyegy környéken, hogy egy tucatravalót nehezen számolhatnának össze hamarosan, már pedig mit pusztíthat ilyen kis kompánia, holott minden egyébbel is él, rovarfélével is, nemcsak gyümölccsel. A szőlőben már rosszabb a helyzet, mert oda sok másféle rigó is szívesen odakap, úgy az énekes, mint kivált a húros rigó s minthogy ezek seregestől szeretnek együtt lenni, néha megsínyli látogatásukat a szőlősgazda. A seregély sem kedves vendég a gyümölcsösökben, de mikor a nyári gyümölcs érik, akkor ő már szivesebben járja a gulyák és a sertéskondák legelőit; és azt a mulatságát, hogy lomha disznók hátán keresgéljen mindenféle neki való jót és csemegét, fel nem cseréli a szőlővel, aminek nem is olyan kedvelője, mint a rigók. A pintyek legtöbbje sem tesz számító kárt a gyümölcsben, inkább csak a magra vágyik; de a magot is jobbára azok közül választja, amelyek az embernek nem elsősorban értékesek. A meggyvágó (coccotrausthes) még a legrosszabb indulatú köztök. De például a tengelic, a csiz, a kenderike, a sármány, a pintyőke, a zöldike, a zsezse tulajdonképpen mind teljességgel ártatlan, hisz' egy kis kendermagon és napraforgómagon kivül mást nem