Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Legjobb barátaink

101 csőröcskéjét egy-egy parányi rovar vagy álca után, sőt hernyótojás után is és a galyat úgy megtisztítsa a veszedelemtől, hogy semmi kár abból nem származhat. Gyönyörűség azt nézni, megfigyelni, hogy minő hatalmas munka folyik odakint a mi érdekünkben, mindenütt, ahol rovarirtó madár van. Már pedig a legtöbb kint élő madár valahogyan többé-kevésbbé rovarirtó is, leszámítva a tisztán csak ragadozó fajtát. Elől járnak persze az énekesek; a különösen rovar vadászatra hivatott dalnokok és ezek között is főképen azok, amelyeknek jóformán nem is * kell más, csak rovar, aminők például a poszáták, a légykapók, a cinkék fajához tartozó királykák; aztán maga a dalnokkirály: a fülemüle; no meg a harkályok, fakopáncsok; mindjárt ezeket követik a rigók, a pintyek, a gébicsek, a pacsirtafélék s a seregélyek; de még meglepőbb, hogy micsoda nagyszerű rovarpusztítást visznek véghez a fekete varjak s a csókák, amelyek a szántás barázdáit tisztogatják a csimaszoktól. Aztán ki hinné, aki nem tudja, meg nem figyelte, hogy minő pompás rovarpusztító például a bíbic, hát még a szöcskevadász-szélkiáltó ; sőt maga a hosszúlábú gólya is, ha ráfanyalodik a tarlóra, a rétre, ahol száraz nyáron bizony több egér meg szöcske van, mint béka. A kék vércse jóformán tisztán rovarral él s