Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Legjobb barátaink

99 szítője; áldassék érte az Úr, aki az ég madarairól is gondoskodik. Az ég madarairól!. . . amelyek itt röpködnek körülöttem a mezőn, a ligetben, az erdő sűrűiben, a magas égen... És mialatt szakadatlan élénkséggel jönnek-mennek, mozognak, helyet változtatnak s a magok kenyere után járnak: megfigyelem, hogyan dolgoznak azon fáradhatatlanul, hogy a mienkben minél kevesebb hiba essék a legkérlelhetetlenebb kártevők által, amelyek őnélkülök rettentő módon és legyőzhetetlenül elszaporodnának. Ezek a gonosznál gonoszabb halálos ellenségeink — nem a nagy barmok, amelyek egy éjszakán át egy egész tábla rozstermést vagy zabot, vagy kukoricát birnak néhányadmagokkal tönkretenni. Hisz ezek, ha elszaporodnak is helyenkint: összesen véve mégis kevesebben vannak, semhogy mindnyájunkat megronthatnának. Mi az : egy konda vaddisznó vagy egy falka szarvas okozta kár ahhoz képest, amit például egy millió vagy pláne egy milliárd cserebogár kárt tenni bir ? A vaddisznó és a szarvas csak némely vidéken otthonos és akkor is lehet ellene úgy ahogy védekezni. Az ember (a szegény ember!) őrzi a maga kis földjét, termését ; tüzet rak mellette és ott virrasztgat; éjjente tízszer is körüljárja és füttyöget, kurjongat aköz-