Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gerzon mulat

Éppen a gazdaságban voltak, még pedig lóháton. A gróf szeretett lovagolni s az egész uradalomban egyedül Gerzon volt kedvére való lovas, a kit szívesen látott kisérőtársnak. Gerzon erre a kérdésre a szemére húzta pörge kalapját, s megfinczoltatva a pejkót, elég henczegve mondá: — Nem vagyok tán bolond? Ha megházasodnám, mindjárt kutyája lennék a grófnak. így, ha megharagszunk egymásra: felülök a lovamra, itt hagyom. A gróf kaczagott. Nem neheztelt meg az őszinte szóért. # # * Egyszer, szénahordás idején, mulatságos esete volt Gerzonnak a szénáskertben. Kimegy, hogy lássa, hogyan dolgoznak az emberei. Csupa gyönyörűség volt azt nézni. Jöttek a nagy vendégoldalas szénásszekerek; mindegyik elé két jó ökör volt fogva; megálltak egymás után a nagy pajta előtt, a melynek a padlására is rendben rakták befelé a szénát a béresek. Az pedig úgy történik, hogy a szekér tetejéről egy ember villával adogatja be a takarmányt a padlás szájánál levő másik villás embernek; az aztán odábbítja a harmadiknak, az esetleg még a negyediknek, a míg az utolsó szépen elrendezi, a maga helyére teszi a rakományt. Persze, a mikor egy szekér kiürül s jön helyébe a másik tele szekér, a közben a padlásajtóban csak ácsorog a béres, mert egyelőre semmi dolga sincsen. Meglátja Gerzon, hogy Gyíkos, a villás, nagylomhán támaszkodik a villa nyelére s nem mozdul. Egyéb se kell neki, elkezd ordítani alólról: — Hát te gazember, mit lopod a napot? Nem tudsz dolgozni ? Hej! Gyíkos csak úgy foghegyről felelt neki: — Nem látja a ténsúr, hogy nincsen dógom? — Micsoda? Nincs dolgod? No várj csak gazember, majd mindjárt megtanítlak! 84