Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Az „öreg úr"

Az „öreg úr". Nagyon szép nyáreleji alkonyat volt, s a d—i erdő egy csalitos domboldalán két vadász lépegetett a meglehetős tiszta cserkészúton. A bokrok közt láthatatlan lantosok dalolgattak; hívogatták egymást s madárnyelven dicsőítették a természetet. — A dombtetőn húzódó szálerdő fölött hamvaskék vadgalamb röpködött s valahonnan egy örvös búgását hozta erre a szél, a mint néha egyegy pillanatra sóhajtozva futott át az erdőn. A vadászok arrafelé haladtak, a merre a szél fújt. Az egyik még fiatal, bár kissé kiélt alak volt. A mint a verőfényben levette vadászkalapját, ugyancsak világított tar koponyája. Angolosan rövidre nyírt bajuszt viselt és szakálla egyáltalában nem volt, a mi hozzájárulhatott ahhoz, hogy néhány évvel tán fiatalabbnak is látszott a valóságnál. Tetőtől-talpig vadonatúj volt rajta minden. Kissé fáradtan lépegetett és gyakran megzörrent lába alatt a haraszt, a mire mögötte menő társa meg-megcsóválgatta őszbevegyült fejét. — Csak lassan ténsúr, — mondta halkan a hátulsó vadász; ha kifárad, nagyon is fújva mászik a „kapaszkodó "-n s tíz lépésnyiről is elhibázza az „öreg ur"-at. A „ténsúr"-nak nem kellett ezt kétszer mondani. Úgy mászott, mint a csiga. Jól esett neki, hogy nem hajtják; városi inai úgy sem szoktak hozzá az efajta erőltetéshez. így haladtak végig a borókáson, a mely az egész erdő legszebb része volt, mert egy hosszú völgyhajlatban terült el, a melyen a domboldalból pompásan végig lehetett látni. Minthogy utak és 69