Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A róka-patrónus

A róka-patrónus. A róka természetrajzát minden szakkönyv úgy ösmerteti, hogy abból semmi jót sem lehet kisütni a lomposfarkú vörös bundásra. Bizonysága ez annak, hogy a természetrajzot író tudósok közt nincsen telivér gazdaember. — Mert a gazdák némelyikétől megtanulhatnák a tudós urak, hogy a róka bizony nagyon is hasznos állat. Ott tudniillik, a hol sok a mezei egér, ellenben kevés az olyan aprómarha, a mit a „Ravaszdi" időnkint meg-megdézsmálhatna. Nekem is van egy olyan jó barátom, a ki majdnem szent állatnak tartja a rókát, s legalább is annyi védelemben részesíti, mint az egyiptomiak a dögkeselyűt. (Mint tudjuk, a forró égöv lakóinak ez az éppenséggel nem finnyás madár a köztisztasági felügyelőjök.) De ha van is barátja a rókának a gazda-közönség közt: arra csakugyan nem tud példát a világtörténelem, hogy vadtenyésztő erdészember kelt volna pártjára az ilyen beste-kalandornak, a hogy az öreg Jiricsek cselekedte egyszer. jiricsek bácsi főerdész volt valamelyik nagyúri uradalomban, a hová éppen azért hozták Morvaországból, mert nagy vala az ő tapasztalata mindenben, a mi a vadtenyésztés és óvás értékes mesterségére vonatkozott. Azon kezdte a működését, hogy karakán elkeseredéssel irtott a területén mindenféle ragadozót; fogta, lőtte, mérgezte őket, a hogy az alkalom kínálkozott s az évadba leginkább beleillett. Meg is látszott ebbeli kitartásának az eredménye hamarosan. Pusztult a kártevő „féreg", és ennek az arányában szapo61