Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Koczapuskások

Megkezdődött augusztus else]fmf jén a vadászszezon, Kesely jj^ és Lengő elhatározta, hogy szerelmet vall Diana istenasszonynak, a szépségesnek és kivánatosnak. Vadászni mentek együtt. Itt van a vadászterületük, nem messze Vácztól; vannak hozzá vagy húszan s a hányszor kimennek, mindig az orvoshoz sietnek hazajövet, mert hagyomány nálok, hogy egymást némileg meglődözzék. Miután négy-öt esztendőt ily módon együtt vadászgatott a húszas kompánia: már csak Kesely köztök az egyetlen, a ki azzal kérkedhetik, hogy nincsen sörét a tagjaiban. Ellenben Lengőt már háromizben vették körül a pajtásai a mezőn s kiki a bicskájával állott neki, hogy bőre alól az apró sörétszemeket kikaparja. Ha Kesely hivalkodva emlegette sértetlenségét, Lengő többnyire elkomolyodott s mogorván és vésztjóslóan mormolta: nono! Kesely ilyenkor alábbhagyott a dicsekvéssel s úgy nézett Lengőre, mintha ki akarná tanulni rajta: nem készül-e vájjon jóvátenni a pajtásai eddigi mulasztását, a kik eltűrték, hogy legyen köztök egy meglődözetlen Nimród. Tehát Kesely és Lengő együtt ment foglyászni, Vácz mellé. Keselynek régi bűne a nagyfokú szórakozottság, a mivel sok boszuságot szerzett társainak. Patront például majd mindig elfelejt vinni s ilyenkor sopánkodva pumpolja végig tisztelt barátait. Persze megesküszik, hogy rövid napok múlva megadja a patronkölcsönt 40