Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Voszinák esete

Voszinák esete. Szegény Voszinák Mátyásnak a krumpliját s kukoriczáját is nagyon dézsmálgatták a vaddisznók, a melyek a f—i uradalom erdeiből látogattak el a külső földekre, éjszakánkint. Az uraság nyíltan kimondta, hogy ő bizony vadkárt nem fizet; védekezzenek a gazdák a gonosz állatok ellen, a hogy tudnak. Lövöldözzék le valamennyit; fogják meg veremben; pusztítsák kedvök szerint. Igy aztán mit volt mit tenni, minthogy az egyetlen falusi kerülő kevés volt arra, hogy a szalagos vonalban húzódó földeket megvédje: felváltva, sor szerint vállalták magokra a gazdák, hogy vagy magok bakterkednek, vagy embert állítanak magok helyett, a ki segítsen a kerülőnek lármázni s vaktöltéssel lövöldözni éjnek idején, a mikor a kártevő vad az ő erdei tanyájáról kivált, hogy önkényesen behajtsa a maga zsarnoki adóját. Éppen Voszinák Mátyás volt a gazdák sorosa, és minthogy szegény ördög nem állíthatott helyettest: elment az uraság kertészéhez, a kivel jó ösmeretségben volt, s így szólt hozzá: — Szomszéd, hallja-e, add ide mára püstődet, kölcsön. A „szomszédnak" tudniillik volt egy revolvere, a minek a hírétől is úgy megijedtek a gyümölcstolvajok, hogy feléje se mentek az urasági kertnek. — Ejnye, te Voszinák, mit akarsz te azzal? — kérdezte a kertész. — Még meglövöd magadat. — Katina voltam, — felelt Voszinák és a mellére ütött. (Csakugyan kutyamosó volt három esztendeig s akarva nem akarva 30