Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Kollegák

O. Feri szó nélkül kezdte kiszedni puskájából a sörétet. A karulyi erdész levette a kalapját s körül nézte, megforgatta. Jó erős, új kalap volt. Alig két héttel azelőtt vette volt a nagykárolyi vásáron. — No jó, — mondá végül lassan, dünynyögve, mély hangon, — jó én nem jM bánom, leteszem. Hanem — 1' Elhallgatott s csak a szeme sötét villanásával jelezte, hogy nagy felindulásban van. Ezt se igen láthatták a többiek, mert hisz este volt már; a hold fent ragyogott ugyan, de félig-meddig borultas volt az ég s hol elhomályosodott, hol meg kivilágosodott a környék. A nagykárolyi vásáron vett kalap óriási gombaként sötétlett a füvön. Egy fél perczig csend volt. Azután — „brumm! f. . brumm! . . A kettős villanást rövid ideig tartó sötétség követte. Csak azt lehetett hallani, hogy valaki gyors igyekvéssel, bár könnyedén fut a nádas felé. Abba csakhamar belezűgott egy leírhatatlan hang üvöltése. A karulyi erdész a kalapját kereste, de csak a karimáját sikerült meglelnie. A kalap maga egy lyukká változott. O. Feri, a szaniszlai erdész, teljes söréttöltéssel duplázott volt belé. Csak úgy mutatta, hogy kiveszi a sörétet, de nem cselekedte meg. Józsi bátya rohant a puskájáért. Jaj lett volna annak, a ki meg akarta volna akadályozni sötét szándékában. Elkezdett a körüllevő nádasba belövöldözni; a közben