Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Vadászat száz év múlva

— Tovább, tovább! — vezényelt Diadal, s helyökre küldte a vadászokat. Néhány üregi nyulat szimatoltak a kutyák s rögtön hozzáláttak, hogy a kis gonosztevőket kiássák a lyukból. Bámulatos gyorsasággal vájták ki a földet s keskeny, alacsony testökkel befurakodtak az alagútba. Bizonyára kihozták volna az üregi nyulat, ha Diadal jelt nem ad, hogy elég. A vadászmester ekkor benyúlt a kutyák után a lyukba, s a melyiket elérte, azt a farkánál fogva czibálta ki; a többinek pedig kürtölni kezdett. Arra magoktól is előjöttek. A mi a szárnyasokat illeti, ezekből a jövő század végén már sok faj örökre eltűnt a kontinensről. Nyoma sem volt többé vadruczának, sem pedig más vizi és mocsári madárnak. A múzeumok kitömött példányait csudálták az újkori vadászok. Minden mocsár levolt már csapolva; a folyók szabályozva; a legtöbbnek egyenes, sima kőpartja volt; vizi madár — más, mint házi rucza és liba, — nem kívánkozhatott a folyvást nyugtalanított vizekre. A vadfáczán fogyasztási adóját a bölcs városi tanács negyven forintra emelte fel Budapesten; a régi okmányokban búvárkodó vadászok áhítattal gondoltak arra az időre, a mikor csak negyven krajczár volt ez a fogyasztási adó. Vadfáczánt e szerint csak a legnagyobb urak ehettek. így aztán mit volt mit tenni, hálóval alaposan bekerített s befödött kertekben tenyésztették a szelid fáczánt, a kik tehették, s aztán éppúgy ölték le, mint a csirkét. A fürj régesrég kipusztult, valamennyit megették az olaszok meg a görögök. Az utolsó túzokot ezelőtt ötven esztendővel látták a titeli fennsíkon, a hová valahonnan Deliblatról került. Minden vadra lehetetlenné vált már a vad állapotban való megélhetés; nem maradt semmi más, csak fogoly meg lapin. Fogoly azért, mert ez az egyetlen vadmadár, a melyik tulajdonképen háziállat; hisz' annál otthonosabb, minél inkább fejlődik a kultura a mezőn. Ezt tehát könnyű volt megtartani, szaporítani. Lapin pedig bőven volt azért, mert ezt a kis bestiát tüzzel-vassal sem lehetett egészen kiirtani, a hol egyszer megtelepedett. 141