Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Balázs haragszik

Ezzel azután végkép komolyra fordult a dolog. Ha Balázs eddigelé csak szájaskodott, a mi rendes szokása volt: most végkép nekibőszült. Az ütött a fejébe, a mit egyszer egy barátja beszélt neki, hogy így lopta el egy lókötő kocsis az egész fogatát. Tudniillik egyszerűen elhajtott vele s őt kint a mezőn a faképnél hagyta. — Állj meg gazember! állj meg tolvaj! — kiabálta Balázs, és végső nyomatékul elkezdett lövöldözni a menekülő kocsis irányába. Ennél bolondabb módot pedig csakugyan nem választhatott volna arra, hogy a holtrarémült embert megállítsa. Misa úgy leguggolt a rúd elé, hogy csak a kalapja teteje látszott messziről, s egyre bíztatta a lovakat: gyí te! gyí!! Meg sem állt a tanyáig. Ott odadobta a gyeplőt a hetesnek, maga beszaladt az istállóba, összekapkodta a mi kis holmija volt, s a szérűskerten át toronyiránt vágott neki a nagy világnak. Ügy elment, hogy színét se látták többet. Pedig mire Balázs hazakerült, már annyira lecsillapodott, hogy fütyörészett. ' 112