Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A Munkácsy Mihály öt nyula

csak lopództam lassan a kert végére a nyulas bokor felé. Egyszer csak, hopp! kiugrik a nyúl a bokorból s futni kezd. Jó messzire volt, de — gondoltam — már csak nem eresztem el lövés nélkül. Odagyújtok. Hát nem felfordult? Ott maradt csendesen, kimúlva. Ez volt ötödik és utolsó lövésem életemben. Azóta se vadásztam többet. És nem is fogok. Végre is, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy életében összesen öt lövést tett s mindegyikkel külön-külön egy nyulat terített le. Megéljeneztük a mestert. Egyikünk kíváncsi volt, hogy meg van-e még a híres Andrássyféle puska? Munkácsy elkomolyodott: — Egyszer meg akartam mutatni valakinak s elővettem a tokját. Üres volt. A puskát kilopták belőle. Sohase tudhattam meg, hogy mikor történt, és hogy ki volt a bűnös. 105