Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

I. ÁLLATJELLEMEK. - Kaland

KALAND. o Éjszaka van s a tanya környékén semmi zaj. Vándorfelhők közt bujdosik a hold s a halvány éji fényben sokkalta festőibbnek tetszik a tanya, mint nappal. Az urasági ház sötét vadgesztenye-lombok közé búvik, az előtérben pedig kis félköralakú kert van, amelyet sűrűn szegélyez az orgonabokor. Azután gyepes udvar következik ; jó tágas, kerítetlen udvar, amelynek a gazda­sági épületek adják meg a határát jobbról-balról, mig elől kinyílik az udvar az akáczfával végigültetett árokig, ahol már az igazi pusztaság van : a külső földek, a vetés, a luczernás, a tengeriföld. Arra csöndes, hallgatag róna terűi. Nyugodt, szinte kihalt a tájék, beláthatatlan messzeségben. Csak egy pár pittypalatty felelget egymásnak, egyhangúan. Ez megmenti a pusztát attól, hogy szomorú legyen. Mi minden elfér abban a «pittypalatty»-ban ! Vágy és szere­lem, ábrándozás és emlékezés, hivogatás és Ígéret. Aki sokáig hallgatja, megirígyli a boldog kis dalnokot, aki annyi mindenféle érzést, gondolatot, hangúlatot tud kiverni kobzán ezzel az egy dallal. Az urasági ház mögött kert terűi. Gyönyörű pusztai kert. Nagy, buja és gazdag. Helyenkint ligetes, — néhol valóságos erdő. Valamikor széles, mély árok vehette körűi, amibe lefolyt a nagy esőzés vize. Akkor még csónakázni is

Next

/
Oldalképek
Tartalom