Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

IV. ARCZKÉPEK GYŰJTEMÉNYE. - Szíjjártó

Néztem a bealkonyodó eget, a hol a nap éppen rózsapiros felhőpaplanba készült takarózni, de amint mindjobban eltűnt közte, elmúlt a pirosság a felhőről és sötét kékesbarna lett a színe. — Nem vadászunk, fiam. — El nem tudta képzelni a gyerek, mit nézek rajta olyan gyöngédséggel. Szinte zavarba jött tőle. Egyszer csak megszólalt: — Ni a «bőri-egér»; itt röpköd már. Akkor tán haza is mehetnénk. S elkezdett egy üres patronnal fütyölgetni Lordnak, a hogy tőlem tanúlta volt. Lord éppen engedetlenségi gyakorlatot tartott, s a maga mulatságára nyugtalalanította a pacsirtákat a tarlón. Este volt már. — No hát gyerünk haza, te Szíjjártócska. — 260 — 18*