Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

II. HANGULATOK. - Beszélő nádak

Hogy tudok itt örülni az eltévedt vadrózsabokornak, a melyről koszorúsán hajlik le a virággal megrakott ág. Hogy hallgatom a madarak szólamát, ami folytonos szerelmi vallomás! A szabadság érzete kél bennem. A szabadságé, ami a legnagyobb kincs; ami nélkül nyomorult minden : az ember és az állat. A róna a szabadság, a korlátlanság. Vigasztalás, üdülés és remény: minden benne van a szabadságban. Ezért nem tudok hasonló gyönyört ahhoz, mintha a végtelen mezőkön bolyonghatok, ahol a szabadságot érzem. - 125 —