Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 85 — játszottak a tiszteletünkre. Végre egy háromszoros „hurrah" után újra csend lett, újra rászállt a nyugalom a végtelen vízre, jégre és a két hajó, az egyik nyugat felé tartva, a másik kelet felé folytatta útját a jeges világ útvesztőjében. Ez a mai találkozás mindig különös és érdekes emlékem lesz. Hlig hiszem, hogy gyakran előfordulna, hogy két hajó találkozót ad egymásnak egy 15 millió •-kilométer terjedelmű tengeren és azután azt pontosan be is képes tartani. Hz emberi tudomány igazán nagyszerű és minél inkább halad előre, annál kisebb lesz ez a földgolyó, annál egyszerűbbek azok a jelenségek, amelyek rajta végbemennek. Hlig tűnt el a Lofoten a jég között, kisütött a nap, de egyszersmind átlátszó, lehelletszerűen finom köd is keletkezett. H nap sugarai, amint áthatoltak ezen a könnyű páratömegen, rózsaszínűvé varázsolták azt, úgy hogy a hajó, a jég, a tenger, az egész mindenség egy rózsaszín felhőbe volt burkolva. Mesébe illően csodálatos volt ez a világítás. Mint egy csupa végtelen finom, fehér, rózsaszín és világoskék színekkel megrajzolt pasztell, olyan volt ez a kép. H láthatáron azonban ott úszott az égbolt szelid rózsaszínjében az éjféli nap, mint egy nagy vörös tűzgolyó, annyira mélyen, hogy szinte érinteni látszott a jeget. Hmint ott álltam a fedélzeten és csak néztem, bámultam ezt a gyönyörű, különös képet, egyszerre csak megjelent magasan az égen egy fénylő világoszöld pont, mely villámsebesen esett alá, hosszú, szintén világoszöld útat hagyva maga után a rózsaszín égbolton. Glyan volt ez, mint a legszebb tűzijáték, pedig csak egy hulló csillag volt. Csodálatos volt ez is! Hz éjjel közepén egyfelől a nap izzó korongja, másfelől egy hulló csillag, egy világoszöld fénylő csóva, mely végigfut a rózsaszín égbolton, mindezt egyidőben és ilyen színekben látni hihetetlenül különös, de felejthetetlenül szép is volt! Augusztus 19. 77° 06' szél., 37° 18' hossz. Ismét teljesen nyilt tengeren vagyunk, hajónkat annyira ideoda dobálják a hullámok, hogy alig lehet írni, ezért csak röviden jegyzem fel a tegnap óta történteket. Még a tegnapi est folyamán két medvével és egy storkobbeval szaporodott a zsákmányunk.