Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

- 83 dicsősége is, amivel folyton bosszantotta a mi kapitányunkat és az első tisztet, ami ezeket rendkívül bántotta. T\ két hajó legénysége is ugyancsak nekilátott az iváshoz, úgy hogy rajtunk kívül egy lélek sem volt látható a két hajó fedélzetén. Délután még megnéztük a Lofoten belsejét, mely összehasonlíthatlanul kényelmesebb volt a mi hajónkénál, lévén ott jóval nagyobb, világosabb kabinok, széles ágyak, sőt egy olyan kabin is, melyet tekintettel a benne levő kádra, egy kis jóakarattal fürdőszobának is lehetett nevezni. TS fedélzeten jó darabig minden akadály nélkül -gr Storkobbe a jégen. lehetett járkálni, ami hosszú tengeri úton, ahol folyton csak ül, fekszik vagy áll az ember, igen fontos egészségi követelmény. TS szalonban levő zongorát, melyen senki sem játszott, bizony szívesen átvitettem volna a mi hajónkra, azonban erre már nem volt elég hely a mi kis szalonunkban. Nzonban az idő gyorsan múlott és a továbbmenésre is kellett gondolni. Ez azonban nem ment olyan egyszerűen. Először a két kapitánynyal kellett megértetni, hogy örökké nem állhatunk itt a jegestenger kellős közepén. Ezt többször is megkíséreltük, lemenve hozzájuk és mind erélyesebb hangon szólítva 6*