Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 81 — nemzetközi udvariasság követelményeinek eleget tettünk, ezalatt a Lofoten egész a közelünkbe ért és lassan a mi hajónk mellé állt, úgy hogy könnyen át lehetett lépni az egyik hajóról a másikra. Htmenve a Lofoten fedélzetére, üdvözöltük ismerőseinket, a két rokonszenves, fiatal franciát, a kövér és örökké jókedvű Pallesen kapitányt, Gisbertet,azután pedig megismerkedtünk a négy spanyollal. T\ spanyolok, névszerint Due de Penarando, Santos Suarez, Ricardo de la Huerta és Due de Medinacelli az utóbbi kivételével magas, érdekes arcú, feketehajú, barnabőrű emberek, rendkívül szívesen fogadtak és nemsokára már élénk beszélgetésbe voltunk merülve, elmondva egymásnak kölcsönösen úti élményeinket. Titokban mind azt reméltük, hogy a mi vadászatunk fényes eredményével le fogjuk főzni a Lofoten vadásztársaságát, mily nagy volt azonban ámulatunk, midőn megtudtuk, hogy ők nemcsak huszonhárom medvét, hanem tizennyolc rozmárt is lőttek. H Lofoten hátulja csakugyan tele volt óriási nagy véres bőrökkel, melyek közül itt-ott hatalmas fehér agyarak látszottak ki. H mi vadászaink nem minden irigység nélkül nézték ezt a ritka és értékes vadászzsákmányt, Haag úr mélabúsan legeltette szemét a véres bőrtömegen, az első tiszt pedig, aki már előre büszke volt az Ofoten vadászrekordjára, annyira a lelkére vette a dolgot, hogy tört reményekkel távozott a vereség színhelyéről és lemenve az étkezőbe, minden valószínűség szerint a szeszben keresett vigasztalást. H Lofoten kivételes szerencséjének azonban nemsokára megtaláltuk a magyarázatát. Ez ugyanis a rendkívül kedvező jégviszonyokban rejlett, amelyek megengedték, hogy a hajó feljuthatott egészen a Eerencz-József-földig, sőt ott még a British Chanalba is behatolt, ahol egy nap alatt lőtték uz összes rozmárokat. H kapitány elbeszélése szerint alig haladtak pár napig a jégben, midőn észak felé teljesen nyilt tengert találtak, mely jégmentes volt fel egészen a Ferencz-József-földig. Itt azonban csak egy napig tartózkodtak, mert félő volt, hogy ezalatt a jég a hátuk mögött összetömörül és elvágja előlük o visszatérés útját. Ezért visszafordultak és nagy viharban négy napig táncolva a hullámokon, újból elérték a jéghatárt. Délben mindnyájan együtt ebédeltünk a Lofotenen. Igazán nem mindennapi volt ez az ebéd! H világ egyik legfélreesőbb, legkülönösebb részén, az észgki jegestengeren, 77°29'. Északi Barcza Oy.: Utijegyzetek. 6