Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 76 — Milyen más volt ez a színpompás, élénk kép, mint a még pár órával ezelőtt levő egyhangú, kietlen szürkeség! Felhoztam a fényképező gépemet, hogy a különös alakú csillogó fehér jégtáblák közül néhányat lefényképezzek, mert ki tudja, mikor lesz ismét ilyen kedvező a világítás. Amint így ott állok a hajó korlátjánál és a mellettünk elvonuló jégtáblák közt válogatok, hogy melyiket is örökítsem meg, egyszerre csak egy kődobásnyira tőlem egy óriási nagy, feketés nedves hát emelkedik ki o vízből, lehetett akkora, mint egy kisebb fajta felfordított gőzhajó teste. Majd egy széles, lapos farok jelent meg, a vizet csapkodva maga körül, úgy hogy a víznek az imént még tükörsima színe egyszerre hullámzásba jött. Az egész alig tartott egy percnél tovább, a nagy tömeg lomhán csúszott a víz alá és a következő percben már egészen eltűnt a hullámzó, fehéren habzó vízben. Egy cethal volt ez, amilyent nyáron állítólag gyakran látni errefelé. Igazán félelmesen hatalmas volt ez a vízből hirtelen felbukkanó szürke tömeg, nehéz volt elhinni, hogy élő állat legyen, olyan szokatlanul nagy és alaktalan volt az egész. Nagyságát hozzávetőleg is nehéz meghatározni, mivel oly rövid ideig láttam és akkor sem az egész állatot, azonban a hátának víz felett levő része lehetett hat vagy nyolc méter hosszú is. Most már könnyen el tudom képzelni, hogy egy ilyen óriási állatnak alig kerül erőfeszítésbe egy emberekkel teli csónakot felfordítani és hogy a rája lőtt robbanó golyó legfeljebb csak kellemes bizsergést okozhat neki, ha ugyan egyáltalában észreveszi az ilyen csekélységeket. Pedig egy ilyen cethal igen értékes zsákmány, tíz-, sőt húszezer márkát is megér, úgy hogy az a cethalász, kinek az egész nyáron át tartó vadászat után sikerült egyet elejtenie, igen meg lehet elégedve az eredménynyel. Alig hagytuk el azt a helyet, ahol a cet eltűnt, egy nagyobb jégtáblát pillantottunk meg, mely valósággal feketéllett a rajta levő fókáktól. Száz meg száz fóka feküdt ott mozdulatlanul, sütkérezve a melegítő napon, úgy hogy a sok fekete fókatest közül csak itt-ott látszott ki egy kevés a fehér jégből. Megállíttattuk a hajót és csónakba ülve, óvatosan a jégtábla felé eveztünk. A csónak fenekére lapulva, szótlanul közeledtünk a jégtáblához, amelytől talán kétszáz méternyire lehettünk, midőn a fókák észrevéve közeledtünket, valamennyien egyszerre a vízbe vetették magukat