Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

- 74 annyira gyámoltalanul, ügyetlenül viselkednek és oly gyermekes tudatlansággal szolgáltatják ki magukat az embernek. Pedig micsoda rettenetes erő lakhatik egy ilyen óriás állatban! Reggeli után mind együtt ültünk és pipázgatva beszélgettünk az első tiszttel, aki az egyetlen értelmes lény az egész személyzetből, akivél angolul beszélni lehet, mert a többiek csak norvégül értenek. Beszéd közben szóba került a szénkészlet kérdése is és ekkor nem csekély bosszúságunkra tudtuk meg, hogy a szénkészlet annyira fogytán van, hogy emiatt megyünk mindig félgőzzel és még így is meglehet, hogy pár nappal előbb leszünk kénytelenek hazatérni. A kormányos szerint a Megsebzett medve. (Jobbról láthatók a sötét vérnyomok.) hajó nem is képes harminc napra való szenet felvenni, hanem csak annyit, hogy legfeljebb húsz napig teljes gőz alatt haladhasson. így azután kitűnt, hogy az állandóan félgőzzel való haladásnak nem annyira az óvatosság, hanem a szénnel való takarékosság volt az oka. Ha tehát a mai napig teljes gőzzel haladtunk volna, úgy már annyi szenünk sem lenne, amennyi a hazatéréshez szükséges. Mindnyájan igen felháborodtunk Gisbert eljárása felett, aki Tromsöből való elinduláskor kijelentette, hogy a hajó egy hónapi útra bőségesen fel van szerelve mindennel és aki ilyen módon nemcsak elmulasztotta a hajót kellőleg felszerelni, hanem a saját nyereségvágya miatt mindnyájunk életét is könnyelműen kockára tette. Most tehát az