Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 51 — Augusztus 9. 77° 03' szél., 51*21' hossz. Még sokáig ébren voltunk ma éjjel. Egész éjjel sűrű jég­táblák közt haladtunk, mindig a jég által alkotott csatornákban­Éjfél már jóval elmúlt, midőn H. S. egy Storkobbenak nevezett nagy fókát lőtt, mely egy jégtábla szélén feküdt egész mozdu­latlanul. Messziről úgy nézett ki, mint egy nagy sötétszürke zsák- Csónakkal egészen meg lehetett közelíteni és egy lövés után, melyre alig rándult egyet, vége volt, úgylátszik alvás köz­ben leptük meg. Midőn a hajóra hozták, akkor láttuk csak, hogy milyen alaktalan nagy tömeg volt. fi hossza kitett 2 méter 64 centimétert és a lenyúzásakor 8 centiméter vastag külső zsírréteget találtak rajta. Ma reggel még félálomban hallottam, amint valaki a folyosón „björn"-t kiáltott. Természetesen nagy izgalom lett erre, mindenki gyorsan öltözni kezdett, gummicsizmát, sweatert húztunk és magunkra kapva bundáinkat, puskákkal, fényképezőgéppekkel rohantunk fel a fedélzetre. Hajónk egy nagy szabad vízfelület közepén haladt, előttünk pedig úgy egy-két kilométer távolság­ban lévő jégen állott a medve, hosszú nyakát lelóggatva, egészen apatikus mozdulatlanságban, filighanetn aludt, mert még vagy egy negyedóráig megmaradt ebben a helyzetben és csak mikor a hajó közelebb ért, akkor nézett fel egy pillanatra, majd meg­fordult és nagyokat lépve totyogott befelé a jégtáblán. Ezalatt leeresztették a csónakot, D. P., kin a sor volt és még egy­néhányan elindultak, erősen evezve a jég felé. De a medve sem volt rest és most már teljes erejéből törtetett előre, csak néha­néha állott meg egy pillanatra, hátra nézve üldözőire, kik ezalatt a jéghez értek és a csónakból kiszállottak, fi medve azonban mindinkább távolodott tőlük, úgy hogy a csónak utasaival együtt nemsokára visszaérkezett a hajóhoz, hol nagy tanakodás indult meg afelett, hogy miképen lehetne mégis megszerezni a renitens medvét. Végre abban állapodtunk meg, hogy a csónak újra a jéghez megy és a bennlevők ott kiszállva a jégmezőre, gyalo­gosan veszik üldözőbe a medvét, mink pedig ezalatt a hajóval a jégtábla túlsó felére kerülünk, hogy ezen módon két oldalról is el legyen vágva a menekülés útja a medve elől. Csakugyan így is lett, a haditerv nagyszerűen bevált, mert mire a medve a jégtábla túlsó oldalán a vízbe vetette magát, arra már hajónk 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom