Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316
II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN
— 49 — R csónak elején E. L. és Haag úr ültek, mögöttük ifj. E. L. és én, míg hátul a két fangmann evezett. így haladtunk a jégtábla felé, míg a hajó orrán összecsődült mindenki, hogy onnan nézze a vadászatot. R medve ezalatt észrevehetett valamit, mert a reggelijét abbanhagyva, nézni kezdett felénk, majd lassan közeledett egészen a jégtábla széléig, hol megállott és apró fekete szemeivel bambán bámulta a gyorsan közeledő csónakot. Midőn vagy 100 méternyire lehettünk tőle, E. L. a csónak orrára feküdve célba vette és eldördült az első lövés, melynek nyomán egyszerre elöntötte a vér a medve hátsó lapockáját. Hz állat erre hirtelen megfordult és esetlenül gyors futásban törekedett menekülni a jégtábla közepe felé, maga után vonszolva megsebesített hátsó lábát, amelyről a patakokban omló vér vörösre festette a jeget. Majd újra 3 — 4 lövés dördült el, mire a medve lehanyatlott egy kis jégkupac mögé, de még mindig volt benne élet, mert borzasztó kapálódzást vitt véghez a szegény pára. Végre aztán újabb 4—5 lövés után kimúlt, E. L. által lőtt medve, mire a fangmannok kiugorván a jégre, kötéllel a jégtábla széléhez vonszolták, hova ezalatt a hajó odaállott. Visszatérve a hajóra, Haag úr megmérte és erre embereink rögtön hozzáláttak a bőr lenyúzásához. Ebéd közben a sikerült vadászat örömére pezsgővel és hangos „skaal" kiáltással (norvégül „egészségére") ünnepeltük a szerencsés vadászt. R délután elejtett medvét, habár állandóan egy ember ül az árbockosárban és látcsővel figyel, ismét mi vettük észre. Barcza Qy.: Utijegyzetek.