Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

- 46 függöny, melyet láthatatlan kéz von a tájra. Pár perc még és szinte látni, mint sepri végig a nedves pára a vízszínét, majd a hajónál van, már belélekzi az ember a hideg nedvességet és a következő pillanatban már bent vagyunk a sűrű ködben, mely mindent eltakar körülöttünk. Itt van az igazi arktikus köd! fiki csupán a szárazföldi ködöt ismeri, annak fogalma sem lehet arról, hogy milyen a köd a tengeren, de kiváltképen a Jegestengeren. Nyáron, mikor a végtelen jégmezők jege és hava olvadni kezd, millió és millió pára képződik itten. Felhővé ritkán alakul, hanem sűrű köd alakjában lebeg a jég és a víz felett, sokszor csak 10—20 méter magasságban, úgy hogy megtörténik, hogy míg a hajót a sötét köd borítja, addig az árboc aranyozott hegye napfényben csillog. Hihetetlen gyorsasággal jön itt a köd, néha napokig is eltart, aztán ép oly meglepetésszerűen száll tova, mint ahogy jött. Ilyenkor természetesen minden hajó, legyen az gőzhajó vagy fókahalász, kénytelen megállani ott, ahol épen van és bevárni, míg a köd elszáll. Szünetel ilyenkor minden élet a hajón, mindenki bemenekül a hajó belsejébe a melegre. De ez a helyzet sokszor veszélyes is lehet, mert mialatt a hajó a ködben vesztegel, azalatt a jégtáblák és mezők, melyek lassan bár, de folytonosan mozgásban vannak, úgy körülvehetik, bezárhatják, hogy mire az idő kitisztul, a hajó úgy körül van véve jéggel, hogy semerre sem nyílik szabad út a menekülésre. Ha a hajó elég szilárdan van építve és a jég aránylag vékony, úgy meg lehet kísérelni annak áttörését, de ha ez nincs így, bizony akkor a hajó fogoly és szabadulása sokszor hetek vagy hónapok kérdése, sőt ha augusztus vagy szeptember hónapokban kerül egy hajó ily helyzetbe, úgy az is megtörténhetik, hogy át kell telelnie a jégben. Ez pedig az esetben, ha erre az eshetőségre előre elkészülve nem voltak, szén és élelemmel kellőleg ellátva nincsenek, a hajón levők rettenetes halálát jelenti. Borzasztó még olvasni is azon nélkülözések és kínok leírását, amelyről a jegestengeri expedíciók résztvevői, az északi sark kutatói beszélnek, de még mennyivel rettenetesebb lehetett az, amit azok álltak ki, akik sohasem tértek vissza, azok a testi és lelki fájdalmak, melyeken azok u szerencsétlenek mentek át, míg végre az éhhalál és a megfagyás megváltotta őket szenvedéseiktől. És miért volt mindez ? fizért, hogy találjanak egy végtelen jégmezőt, hol a mágnestű merőlegesen lebeg, hol