Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316
II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN
\ — 38 — szomjan kabinom kemény és szűk ágyán töltöttem, mindenesetre sokáig élénk emlékezetemben fog maradni. Hz órák végtelen hosszúaknak látszanak, a hosszas mozdulatlan fekvéstől fáj minden tagja az embernek, az agy is belefárad a folytonos gondolkozásba, mert ilyenkor a műit és a jövő minden eseménye elvonul a lelki szemek előtt, végül ideges lesz és nem egyszer kívánja magában inkább a halált, csakhogy vége legyen valamiképpen ennek az állapotnak. Társaim ugyan azt állítják, hogy én keresztényi megadással és hősies türelemmel viseltem el sorsomat, — és ez igaz is, — hiszen tudtam, hogy nemsokára véget ér ez az állapot és így csak türelemmel ki kellett várnom, amíg a jég közé érünk. Ha az ember biztosan tudja, hogy a rossz után fog jönni a jó és a szép, hát nincs az a kín, amit ki ne lehetne állni — türelemmel és a jövőbe vetett bizalommal. Ma reggel csakugyan lecsendesedett a tenger és így boldogan siettem fel a fedélzetre. H friss tengeri levegő kimondhatatlanul jól esett, a sötét kis kabinom félhomálya után pedig szinte fájt a szememnek az a nagy fényesség, ami künn körülvett. Köröskörűi a sötétkék tenger, az apró hullámok csillogva siklottak a fényes napsugárban, messze kelet felé pedig MovajaSemlja havas, sziklás partjai látszottak, mint apró fehér kúpocskák, a tenger és az égbolt közt elszórva a láthatáron. Távcsővel jobban ki lehetett venni Novaja-Semlja partjait és így később meg is állapítottuk, hogy az „Hdmiralitás félsziget"-tel (Hdmiralitdts Halbinsel) vagyunk szemközt, mely a 75° szélességi fokon fekszik. Ekkor irányt változtatva, egyenesen észak felé vettük útunkot abban a reményben, hogy nemsokára megpillantjuk a várva-várt jeget. Hz egész délutánt a parancsnoki hídon töltöttük. H nagy hideg miatt teljesen északsarki viseletet öltöttünk és miután nagy nádszékekben kényelmesen elhelyezkedtünk jó meleg bundában, fülig lehúzott sapkában, a jelenkor legtökéletesebb látcsőveivel kutatni kezdtük a láthatárt. Először az úgynevezett „Eisblinck-et" kellett meglátnunk, mert ez jelzi a jég közelségét. Eisblinck alatt azt a fehéres világosságot kell érteni, melyet a jégről visszavert sugarak okoznak a láthatáron és amelyből az, akinek ilyenben gyakorlata van, nemcsak a jég közelségére, hanem annak minőségére is tud következtetni. Hz első árbocon levő kosárból az ,, Eislotse" vizsgálta észak felé a láthatárt, melyen később, úgy öt óra felé,
