Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 36 — végtelen finoman rajzolt pastell volna. Földet már nem látni, csupán sziklákat, havat és vizet, meg színeket. Ebben az irányban fogunk haladni addig, amig jeget nem érünk, ami körülbelül 5—6 nap múlva lesz. Jelenleg a 70° északi szélességi fokon túl vagyunk és így még biztosan kell haladnunk öt-hat fokot észak felé, míg a jeget elérjük, de mivel a jéghatár állandó változásoknak van alávetve, annak távolságát csak hozzávetőleg lehet megállapítani. Ezen változások nagyban függenek a hosszabban tartó időszaki szelektől, mert a tartós déli szél a jeget felfelé északra hajtja, összetömöríti, míg az északi Norvégia legészakibb partjai. szél ellenkező irányba szétsodorja azt. Természetesen ilyen mozgásoknak csakis a jég egyrésze van alávetve a kisebb-nagyobb jégmezők, jégtáblák, melyek néha sok négyzetkilométernyi területtel bírnak, de melyek az állandó jégrétegtől olvadás által elváltak és aztán a szél vagy a Jegestengerben is levő egyes tengeráramlatoktól sodorva néha nagy távolságokra is elúsznak. így azután előfordul, hogy a július hónapban utazók már a 74-ik fokon jégre találtak, míg az ugyanaz irányban haladók augusztusban csak a 76-ik fokon akadtak az első jégre. Remélhetőleg csendes ten-