Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

— 17 főkép milyen jól el lehet gondolkozni így az ég és a víz között, hol semmi sem zavarja a gondolatokat. Ennek az óriási víztükörnek a nyugalma oly jól esik, így lehet igazán pihenni, órák hosszat nézve a tengert. Egész délután a fedélzeten ültem a nagy nádszékben, meleg kabátban, látcsővel a nyakamban és élveztem a levegőt, a kilátást, mely más volt jobbról, más balról. Jobbfelől a norvég part, csupa égbe nyúló meredek szikla, melyek közt itt is, ott is nyílt egy fjord mélyen be a hegyek közé, melyeknek óriási árnyékai még feketébbé tették a mozdulatlan vizet. Kopáran, zordonan emelkednek ki ezek a sziklaóriások a tengerből, nyoma sincsen rajtuk semmiféle életnek, legfeljebb egy tenyérnyi sárgászöld folt moha élénkíti néhol a tengerből az égnek emelkedő szürke falat. Számtalan kis szigetet is látni (Schäre) elszórtan a part mellett, némelyik csak vízbe esett kavicsnak néz ki, olyan apró a parton emelkedő sziklákhoz képest. Néha kis halászbárkák mellett haladunk el, melyek ide-oda himbálóznak a „Capella" okozta hullámokon, míg a halászok félbeszakítva munkájukat, utána néznek a tovasiető hajónak. Így töltöttem a délutánt, kellemes semmittevéssel, pihenve, majd a friss tengeri levegő elfárasztott és jóleső bágyadtság véve rajtam erőt, félálomba merültem, így is élvezve a nagyszerű nyugalmat. Hét órakor megszólalt a gong és mind lesiettünk a szalonba, hol terítve volt vacsorához két hosszú asztalon. Igazi norvég vacsora volt, mindenféle hideg hús, sajtok és tojás, hozzá meleg tea és végül pompás jordbeer med flöde. ftz asztalfőn a kapitány, egy egészséges piros arcú szőke norvég ült és úgy sorban az utasok, jobbára szintén norvégek, mert a külföldi utas rendesen a kényelmesebb turistahajókon utazik már Hamburgból vagy Bergenből indulva, míg az ilyen közönséges postahajót jobbára a helyközi forgalom lebonyolítására használják. Vacsora után felmentünk mind a fedélzetre és ott ültünk sokáig, gyönyörködve a páratlanul szép színekben, melyeket az esti hangulat varázsolt a vízre és a hegyekre. Valóban, majdnem hihetetlenül különös színekkel volt megvilágítva minden, ft hegyek mintha csak egy óriás vágta volna ki fekete papírból, oly éles, oly finoman szeszélyes vonalakban emelkedtek ki az égbolt rózsaszín alapjából, a sziklák, a kövek komoran feketéllettek Barcza Oy.: Utijegyzetek. 2