Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

— 13 — érintkezésnek ez a nivelláló hatása, mely a legerősebben a nagy és gazdag országok fővárosain mutatkozik. Ma már nincsenek nemzeti jellegű fővárosok, ma kétféle város van, kisvárosok vagy világvárosok. Valamely ország vagy nép sajátosságait, szokásait, tulajdonságait, melyek azt a többi népektől megkülönböztetik, ma már csak a kisvárosokban vagy falun lehet megtalálni. így bizony lassan kiszorul a sajátos nemzeti jelleg a nagyvárosokból a kisvárosokba, a falvakba, a vidékre-. De hol fog ez megállani? Csak egy gátja van, egy hatalmas, elpusztíthatatlan gátja és ez a természet, melyet legyőzni nem képes az emberiség minden törekvése sem, mely módosítja, átalakítja az emberek életét, kényszeríti őket bizonyos szokásokra, melyek más népektől megkülönböztetik őket. Tehát itt vagyunk Throndjemben, ma éjjel értünk ide, tizenkét órát töltve a Christianiától idáig vezető keskenyvágányű vasút egy szűk kocsijában. Rz út nem mondható tűlérdekesnek, sem változatosnak, mert a vidék, melyen átjöttünk, csupa alacsony fenyőerdőkkel van benőve, melynek egyhangúságát csak néha szakítja meg egy kis tónak felcsillámló tükre. Különben egész elhagyatottnak és kietlennek néz ki az egész táj, ahol nincs erdő, ott mocsaras fensíkok terülnek el. Gyakran látni óriási turfakiaknázó telepeket, mely itt nagy kereskedelmi cikk. Néha megáll a vonat egy kis állomás előtt, hol egyszerű, de jó buffet van igen célszerűen rendezve, amennyiben mindenki csak egy koronát fizet s ezért aztán annyit ehetik, amennyit akar a hosszú asztalra felrakott ételekből. Ezzel a módszerrel igen egyszerűsítik az étkezést útközben, mert sem rendelni, sem külön fizetni nem kell, miáltal nagy időmegtakarítást érnek el. Éjfél után volt, mire ide értünk, elfáradva a hosszú üléstől, agyonolvasva és agyondohányozva. Ma reggel későn ébredtem fel, kinyitottam az ablakot, pompás friss levegő és napfény áradt be, a hosszú mély álom után oly jól esett érezni az üdítő hűs levegőt és a melegítő napsugarat. Iparkodtam minél előbb kijutni a szabadba, érdekelt ez a kis város, mely már egészen más, mint azok, melyeket eddig láttunk. Itt már megérezni, meglátni mindenen a tenger közelségét, de meg azt is, hogy ez a hely már magasan északon fekszik; az utcáknak a képe is egészen különös. Rz alacsony, jobbára csak egyemeletes faházak közül csak itt-ott