Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316
I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ
— 11 — után, az itt talán kevésbbé érezheti az egyedüllétet, mert hiszen sehol sem érzi az ember oly nagyon azt, hogy nincs senkije, mint ott, ahol sok közömbös ember veszi körül. Egy óra lehetett, midőn újra beérkeztünk Christiania kikötőjébe, magunkkal hozva a mai szép verőfényes délelőttnek az emlékét, de egyszersmind farkasétvágyat is, mert a friss tengeri levegőn ugyancsak megéhezik az ember. Ebédnél azután kitűnő norvég előételeket szolgáltak fel, ügynevezett norvég reggelit, amely hideg húsok, mindenféle rákfélék, apró halak, továbbá különféle igen ízletes salátákból és végül, amit tulajdonképen rang szerint első helyen kellett volna említenem, pompás, friss, nagyszemű kaviárból állott. Minden ínyencség, amit a tenger mélye csak rejteget, az asztalra került, még a tengeri pókok és csigák is. Rz ebédet szintén egy norvég különlegesség, a „Jordbeer med Előde" zárta be, de ezen titokzatos név alatt nem rejtőzött más, mint illatos, zamatos erdei eper, melyet itt mindenki fagyasztott tejszínhabbal eszik. R mai ebédről azonban már többet nem írok, még a nemzeti eledelek leírásának ürügye alatt sem, mert különben még azt találnák rólam hinni a rosszakaróim, hogy a gasztronómián kívül másért nem is tudok lelkesülni, pedig én csak különbséget teszek a közönséges, tudatlan táplálkozás és az öntudatos evés között, ennyi az egész. Hiszen ha már mindenben keressük a jót és a szépet, miért ne gondoljunk erre akkor is, ha eszünk? Délután elmentem egyedül bolyongani a városban, minden cél, térkép vagy Baedeker nélkül, arra menve, amerre épen kedvem tartotta. Mulatságosak az ilyen kis felfedező utak az ismeretlen városok utcáin át, szinte fellélekzik az ember, hogy kiszabadult a Baedeker zsarnoksága alól. R legcélszerűbb, de egyszersmind a legunalmasabb intézmény a Baedeker, melynek némelyik ember annyira rabja lesz, hogy végül a sok olvasás és keresgetéstől alig lát valamit; lehetne mondani, hogy a Baedekertől nem látja a várost. Pedig milyen érdekes néha így minden cél nélkül járkálni, mi mindent lát az ember, érdekes vagy mulatságos jeleneteket, megfigyelheti az utcai életet, végignézheti az üzleteket, mindenütt talál eredeti holmikat, kis csekélységeket, melyek aztán otthon mindig kedves, érdekes emlékei lesznek. Sok szűk kis utcán átmenve, újra a Kari Johanns Gadera jutottam ki, honnét a kikötő felé törekedtem.
