Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316
III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM
— Ill — himbálózott a vízen, másutt már egy nagyobb vitorlás állott összegöngyölt vitorlákkal, de akadt több olyan nyaraló is, amelynek en miniature épített kőmólós kikötőjében már egy jókora fehér gőzyacht horgonyzott. Ezek az ideális lakóhelyek igazán egyesítették magukban a nagyváros, előnyeit a szabad természet áldásaival. Hiszen tulajdonképen a város közepén fekszenek ezek a nyaralók, a túlsó parton levő házak között már a nagyvárosi élet lüktetett, itt pedig már tiszta, jó levegőben, falusi csendben, zöld fák és virágoskertek között laknak az emberek. Ha a város valamely részén dolguk akad, nem kénytelenek kocsin a kerülő utakon át oda jutni, hanem motorcsónakon, vagy vitorlással vízen is elérhetik a város bármely pontját. És azok a gyönyörű vízi kirándulások, melyeket innét a többnapi hajójárásnyira elszórt szigetek közt tenni lehet! Napokon át lehetne barangolni egy jó motorcsónakkal, vagy egy szép, kényelmes kis gőzyachttal a zöld szigetek közt, bejárva ennek a bájos vidéknek minden festői zugát. A nap már mind erősebben tűzött le a felhőtlen égboltról, midőn automobilunk a „Nordisches Museum" régi, svéd stílben épült hatalmas méretű épülete előtt megállott. Jól esett belépni a szellős, hűvös termekbe, hol az északi országok, de főkép Svédország történelmére és néprajzára vonatkozó tárgyak páratlanul gazdag és érdekes gyűjteménye van elhelyezve. Az érdekes és értékes műkincseknek óriási mennyisége van itten felhalmozva, évszázadok szerint csoportosítva. A cölöpökre épített házakban lakó régi halásztörzsek kezdetleges faeszközeitől kezdve egészen a modern Svédország ipari készítményeiig, a régi svéd parasztházak durva faragású, rikítóan színes fabútoraitól egészen a Bernadotte-dinasztia fényes kastélyainak gyönyörű és értékes műkincseiig láthatók ottan az évszázados folyton fejlődő svéd kultúra tanújelei. A mai korban már igazán el van tompulva az ember a múzeális érdekességek iránt, hiszen ki ne ismerné azt az érzést, amely a nagy európai múzeumok, a Vatikán, a Louvre, vagy a mindent rendszerbe fojtó német múzeumok látogatásánál a negyedik-ötödik órai feszült nézés, ácsorgás után a testileg-lelkileg elfáradt utazó idegeit elfogja. A gyors egymásutánban következő különféle benyomásokat az agy nem képes sokáig befogadni, bele lehet fáradni a legnagyobb világcsodák és a legszebb emberi alkotások nézésébe is és végül
