Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 103 — italt, mint almabort és ásványvizet nem lehet kopni, fi délután eltelt a Tromsöből magunkkal hozott hazai újságok olvasásával, de csodálatosképen, ha így egyszerre egy egész újsághalmaz fekszik az ember előtt, korántsem olyan érdekesek a hírek, mint rendesen, ha napról-napra kis adagokban jönnek. Öt óra felé szakadó esőben mentünk ki a szerény kis vasúti állomásra, hol már indulásra készen várt a négy hatalmas hálókocsiból álló vonat. Miután itt még elbúcsúztunk a rokonszenves első tiszttől, aki idáig kísért el bennünket, elfoglaltuk helyeinket és pontban öt órakor elindultunk. Csak igen kevés utas volt és így majdnem egy egész hálókocsit foglaltunk le, mindegyikünk egy külön fülkében helyezkedve el. Rendkívül kényelmesek és tiszták ezek a svéd hálókocsik. Kiállításuk ugyan nem oly díszes, mint a nemzetközi hálókocsitársaság kocsijaié, azonban az ágyak jóval szélesebbek és mindenütt a legnagyobb tisztaság uralkodik. Igen barátságos és kellemes benyomást tesz a kocsik belseje, hol minden felesleges pompa helyett az egyszerűség, tisztaság, de azért a nagy kényelem szempontja a mérvadó, fi világosszínű fából készült falak, sötétkék függönyök és a kocsik két végén levő, egészen nyitott erkély azt az érzést keltik, mintha csak egy tiszta kis falusi házban volna az ember. Vonatunk kezdetben egy, a meredek sziklafalban épített pályán haladt. Lent száz meg száz méteres mélységben kéklett a fjord sima vize, de ezt a képet minduntalan eltakarta előlünk egy alagút, vagy egy fából épített, a pályatestet a hócsuszamlások ellen védő hosszú tetőzet. Ilyen merészen és ügyesen épített vasúti pályát eddig csak keveset láttam. Ehhez csupán a svájci filbula-vasút pályája és Olaszországban az fippennineken, Bolognától Firenzebe vezető vasút hasonlít. Két órán át tartott az út ezen a veszedelmes pályán, mely majd a szédületes magas sziklafalban, majd pedig a sziklahegyek tetején, hó és jég közt húzódik egészen a svéd határig. Ezt estefelé értük el és ottan egy csapásra megváltozott a vidék képe. Kopár fennsíkon voltunk, melynek alacsony cserjéi és csenevész fái között már nagyobb sebességgel robogott vonatunk, fi sötétség lassan ráborult az egész tájra, itt bent kigyúltak n villamoslámpák és miután elkészítették a fekhelyeket, kimondhatatlan élvezettel nyújtóztam ki a tiszta, széles és elég hosszú ágyon. Máskor kellemetlen az éjjeli utazás még a hálókocsiban is, de most valósággal gyönyö"