Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 2. A les

— 82 — a világ valamely pontján megáll és elvárja, hogy a legközelebbi óranegyedben arra egy szalonka repüljön. A szarvasles éppen úgymegkivánja az előtanulmányt mint a cserkelés; a ki a fővad szokásait, váltóit, legelőit s a dagonyákat hol fertőzni szokott nem ismeri, és leshelyét nem azok közelében helyezi el, az sok időt fog elvesztegetni, míg lesből lőhet a szarvasra. Csak a ki mindazt tudja és ismeri, a mit a cserkelő vadásznak tudnia és ismernie kell, csak az fog a fővadra lesből eredménynyel vadászni. Különben is a szarvasvadászatnak ez a két módja, a cserkelés és a les szorosan összefüggnek s mintegy kiegészítik egymást: este a cserkelést követni szokta a les, reggel pedig a les előzi meg a cserkelést és igen gyakran lesz a cserkelésből les és viszont a lesből cserkelés, a midőn cserkelés közben valamely búvóhelyen megelőzzük, vagy midőn a leshelyünket elkerülni készülő vadat cserkelve közelítjük meg. Vadászterületünk kímélése szempontjából a les még a cserkelést is felülmúlja azon kedvező körülményeivel, hogy éppenséggel nem nyugtalanítja a vadat, s alkalmat adván a vadásznak izgatottságának leküzdésére s lövésének előkészítésére, a jó lövő lesből majdnem feltétlen biztossággal lőhet. Száraz időjárásban, midőn a haraszt zörgése, — fagyban, midőn a lépés zaja vagy a hó ropogása, — mocsaras, nádas területeken, hol a járás zöreje lehetetlenné teszi a cserkelést, a cserkelésnek egyedüli eredményes helyettesítője a les. A dúvad kipusztítására, az orvvadászok távoltartására nincsen alkalmasabb eszköz, mint a gyakori, semmiféle időhöz-órához nem alkalmazkodó les. S e mellett a lesben ülő vadász a fővadra nemcsak este és reggel, hanem a napnak minden órájában számíthat, ha leshelyét sózók, nagy melegekben a dagonyák, patakok közelében helyezi el, sőt a rigyetést megelőző korszakban minden helyen, mert ekkor a szarvas a sutavad nyomait keresi és heves vágy és ösztön által hajtva éjjel-nappal kóborol. Az a vadász, ki gyakran bejárja területét, mindig más-más időben, más-más helyen lesbe ül, s mindent megfigyel a mi körülötte történik, az csakhamar ismerni fogja vadjának minden darabját, annak bajait és hiányait, életmódját és szokásait, kiirtja a dúvadat és elriasztja az orvvadászokat. S ha megesik, hogy vadjának bizonyos darabját el kell lőnie, azt bizton be tudja várni ott, a hol annak lelövésére legkedvezőbb az alkalom, s meg fogja lőni, anélkül, hogy a többi vadat nyugtalanítaná és riasztaná. A természetes leshely mindig a legjobb, mert a vadnak nem kell azt, mint a mesterséges leshelyek legtöbbjét, előbb megszoknia. Valamely bokor, sarjas fatörzs, vagy a szélvész döntötte fának gyökér-köre és