Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

fővad vele igen messze elmenekült és ritkán került meg; most azonban a máj és lép nagy vérbősége folytán a golyó borzasztó csapására szétfrecscsen és az elvérzés hamar bekövetkezik. Ezen sebnél a veríték sötét, sőt barnás szinii és nagy cseppekben fekszik a csapán kívül, illetve a csapa mellett a lábnyomok távolságának közepe táján. (22. sz. ábra.) Keserves perezek vigasztalásául a vadászok találékonysága még egy ötödik laplövést is fedezett fel. Vannak ugyan hitetlenek is, a kik tagadják létezését, és inkább a vad marján át a gerincznyulványok között vagy a mellkas alatt elsikló mélyebb horzslövésnek tudják be jelzését és sebjeleit, de minthogy ez a lövés a valóságban vagy a képzeletben mégis létezik, kötelességünk róla megemlékezni. Midőn a kissé magas laplövés gotyója a tüdő felett és a gerincz alatt elsiklik, ügy hogy nemesebb részeket nem sért, azt homor vagy üres lövésnek nevezik. A vad megrezzen és vigan menekül; a lövés helyén néhány szőrszálon kiviil igen ritkán egy csepp világos szinű veríték is található, a vad természetesen sohasem kerül meg. A bél- és vese-lövések noha feltétlenül halálosak, mégis igen gonosz, helytelen lövések, mert a vad igen messze megy velük, sokat kínlódik, vérebbel is ritkán lehet megkeríteni, mert kevés verítéket ereszt, s rendesen csak mint dög kerül meg. Ha a golyó a vesét éri, a vad többnyire tűzben elterül, de aztán lábra áll, görbített háttal, felemelt remegő farokkal, lassan vonul tovább. A csapa mellett itt-ott sötét szinti veríték mutatkozik egyes nagy cseppekben; a veríték néha egészen elmarad, ha befelé vérzik vagy a húgyba vegyül. A lövés helyén rövid szőr található. A vesén lőtt vad nagy kinjai folytán hamar elfekszik, jobban mondva elül, mert kínjában mindig ülve marad. Ha korán felriasztják, messze elbarangol s csak órák múlva esik el, hogy megdermedjen. A béllövés vagy a bendőt, vagy a vékony belet éri. Az elsőnél a vad kirúgva menekül, igen kevés híg világos szinü, zöld eledelrészekkel vegyes verítéket ejt a csapán kiviil, igen messze elmegy, mert a belső gyuladás csak 10—12 óra múlva, a megdermedés pedig 24—30 óra után következik be. (24. sz. ábra.) A vékony bél megsebesülésénél görbe háttal lassan vonul tova a vad, úgy mint a veselövésnél; csekély verítéke híg, világos szinü, bélsárral vegyítve. Ezen lövésnél a vad hamarább lefekszik és hamarább betegszik mint az előző esetben, de ha korán nyugtalanítják, szintén igen messze elmegy és a megdermedés csak 8—12 óra múlva következik be.