Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 76 — arányban én azt a rajzokban feltüntettem; de azt tartottam, hogy igy sokkal jobban lehet a színeket megítélni és összehasonlítani. Teljesen hibás lövés esetén a vad egy pillanatra meglepetve megrezzen ugyan, de a nélkül hogy valamely jelző mozdulatot tenne, elugrik és rendesen vagy 50—100 lépésnyi távolban megáll, a lövés helyére visszanéz, s azután eliramodik. Ha a golyó talált, — és figyelve, hallottuk a golyó becsapását, — a vad hevesen összerezzen, és ha azonnal el nem terül, vagyis tűzben nem esik, a leggyorsabb irámodással menekül. Az egyes lövéseket a golyó becsapásának — a belöuésnek — helyéről nevezzük el, megjegyezvén, hogy ha a golyó a vad testén keresztül hatol, a kiszakítás helyét ellentétben a belövés helyével kiszakításnak vagy kilövésnek mondjuk, s ezek után a lövések hatátásait, a jelzéseket és a sebhelyeket a következőkben összegezzük: A laplövésnek négyféle nemét szokás megkülönböztetni: a magas és a mély laplövést, a tüdőlövést és végre a máj- és léplövést. A magas laplövés a hátgerinczet éri s azt összeroncsolván a vad tűzben esik s néhány perez múlva megdermed. A mély laplövés a szivet üti keresztül, a vad a magasba ugrik, azután orrával a föld felé bukva, nyújtott nyakkal vakon, minden akadálynak neki ütődve eliramodik, hogy rövid futás után elessék és megdermedjen. A lövés helyén ritkán találni verítéket, de néhány lépésiéire, az első láb nyomához közel, a csapán kivül bőven csöpögve vérpiros veríték található. A lövés helyén minden laplövésnél vagyis a laplövés mind a négy neménél rövid szőrszálak feküsznek. (22. ábra.) A tüdőlövés, midőn a golyó a lap közepe táján hatol be, szintén magas ugrást eredményez, rövid távolságra való eliramodással. Jellemző sajátsága a habos veríték, mely sárgás hólyagocskákkal telítve, rózsa- vagy narancsszínűnek tűnik fel, a csapa mellett, valamint a száj üregen kifújva és kiköhögve az első lábak nyoma előtt a csapában bőségesen jelentkezik. (23. ábra.) Ha a lövés nagyon előre vagy magasra esett és a tüdőnek csak széleit járta át, a vad ugyanazon jelzéssel és sebjelekkel messzebbre fog elmenekülni, de közbe-közbe megáll, köhög vagy hányásra erőlködik, mig végre összerogyik és rögtön megdermed. Ha a laplövés kissé hátrább esett, a közvetlen a rekeszizom mellett jobbfelől fekvő májat és a baloldalon levő lépet roncsolja szét; a vad előre ugrik és egyidejűleg hátul kirúg, azután erős iramodással elmenekül. Ez a lövés régebben, a midőn a fegyverek még kevesebb átütő erővel birtak, igen gonosz lövésnek tartatott, mert a