Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 68 — (Tritonium nodiferum) házát — mely minden fegyverkereskedésben kapható — szokták e czélra használni, de megteszi a szarutülök, sőt tölcsérré alakítva a két tenyér is. Fődolog, hogy a bika bőgését úgy utánozzuk, hogy erős, de nálánál -valamivel gyöngébb bikát gyanítson bennünk, mert gyenge bikára ügyet sem vet, az erősebb bika hangjára pedig a bőg'ést rendesen egészen elhagyja: ezért valamivel magasabb hangot kell megütni a csalogatott bika hangjánál. Különben a bőgés utánzásával nem oly könnyű közelbe csalni a bikát, mint a tehén panaszhangjával, csakhogy ez utóbbi csakis rövid távolságra hallható, mig a bőgés nagyobb távolságra is használható, különösen ha a bika ritkán bőg és csak arról van szó, hogy tájékozás végett ismételve feleselésre ösztönözzük. A tehénnek azt a hangját kell utánozni, melyet hallatni szokott a midőn a bika iizi. Mindkét hangnak betanítására egyedüli igaz mester a természet és a kinek jó zenei hallása van, eredmény nyel fogja használni. Megemlítendőnek tartom még, hogy legkönnyebb cserkelés esik a fenyőerdőkben, utána a lombos erdőkben, és legnehezebb cserkelni az égererdőkben, és nádas, mocsaras területeken. A tűlevelű erdők alja tiszta, nesztelenül járható; a lombos erdőben, ha más nem, a haraszt zörög áruló módon; az égererdők buja növényzete és dús harasztja, nádasokban a sás és nád a nesztelen járást teljesen kizárják. Ily helyeken cserkészutak vágása, folytonos seprése és takarítása válik szükségessé. A cserkészutak a vad vonulási irányait, váltóit keresztezve a sűrűkben és fiatalosokban azok széleivel és a nyiladékokkal párhuzamosan, — alkalmas helyeken fedett kilátásokkal a tisztásokra, nyiladékokra, vágásokra vagy mezőre, — vághatok legczélszerűbben. Oly helyeken, a melyek nagy területek áttekintésére alkalmasak, igen jó, magas leshelyeket állítani; ezek sok járástól és futástól kímélik meg a cserkélő vadászt. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ereken, patakokon, csatornákon és mély árkokon való nesztelen átkelés czéljából, két-három szál dorongból esetleg törzsből bürüket létesítsünk a váltók közelében, a cserkelés irányaiban. A gyalogszerrel való cserkelésen kivül szokásos még a barkácsolás vagyis a lóhátról vagy kocsiról való cserkelés; ez mindenesetre sokkal kényelmesebb, de korántsem oly érdekes és élvezetes módja a cserkelésnek, mint a gyalogos cserkelés. Rendes üzemben lévő, vaddús, a vadóvás tekintetében is gondosan kezelt erdőkben a fővad megszokja a fuvarozó szekereket, az erdészek kocsiját, s ott, a hol a lovaglás szokásos, a lovas, emberek közlekedését. Megtanulja különösen azt, hogy a szekérről vagy lóról kevesebb