Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— (36 szerinti fordítással itt boldogulni nem lehet, mert hiszen a »Büchse« szóra sincs megfelelő magyar műszavunk, én tehát legmegfelelőbbnek s legmagyarabbnak találtam a »Biichsenlicht«-et »csővilág«-nak elnevezni és használni. # Ezen kitérés után folytassuk, a hol elhagytuk. A fentebb említettem okokból körülbelül két órával a teljes homály bekövetkezése előtt a fővadra egyáltalán nem volna szabad többé lőnni. De ezt általános, szigorú szabály gyanánt felállítani nem lehet, egyrészt azért, mert ez által az esti cserkelés minden eredményre való kilátástól megfosztatnék és kizárólag tájékozásra és kémlelésre szorítkoznék, másrészt mert a tapasztalt vadász mindig meg tudja Ítélni a lövés helyes vagy helytelen voltát. A tüzes vérű ifjúnak pedig írhatunk még oly szigorú szabályokat, ha előtte áll a szarvas felhasználható világosságban, kényszer-zubbonynyal sem lehetne a lövéstől visszatartani. Az ellen azonban, hogy valaki a cső világ elmultával fővadra még lövést tegyen, óvást kell emelnie minden valamire való vadásznak. A vadászszenvedély és emberi gyöngeség igen hajlandó enyhítő körülményeket keresni és találni, midőn arról van szó, hogy az előtte álló vadra rálőjjön-e vagy ne; — de az ilyen önmagával való alkudozásnak rendesen a szegény vad adja meg az árát, s a vadásznak sem igen jut ki belőle más mint röstelkedés és keserűség. Egy izben nekem is kijutott e keserűségből, még ma is röstelem, de mégis elmondom elrettentő például az ifjabb nemzedék számára. A bőgés idejében több napig jártam egy erős bika után, a nélkül hogy lövésre keríthettem volna. Már kora délután kimentem, hogy rigyetési helyének közelében bevárjam és meglessem elindulását, megtudandó az irányt, hogy merre szándékozik azon este kivonulni. A sürü fiatalosban, melynek közepe táján volt a rigyetési hely, rnegcserkelésről szó sem lehetett, így tehát váltóinak valamelyikén akartam őt alkalmas helyen megelőzni és bevárni. A nap még magasan állott, midőn a bika megszólalt és nemsokára, — a hang után ítélve — északnak vette útját. Északi váltója egy jókora tisztáson vezetett keresztül, a melynek közepét egy sürü, magas bokor foglalta el. A szél kedvező volt és én, hogy jó előnyt nyerjek és fogadtatásához a kellő előkészületeket megtehessem, futva iparkodtam elérni ezt az említett bokrot. Midőn a kényelmes mozgás és jó kilövés czéljából vadászkésemmel néhány ágat leszabtam, egy a tisztás szélén legelésző őzbak neszt fogott és akkora lármát csapott, mintha engem akart volna elriasztani, mert ő maga semmi kedvet sem mutatott a távozásra. Más körülmények között én is vissza-